Kemény napok

Bizony kemény napok vannak mögöttem, és azt gondoltam megosztom veletek. Ugyebár Karolina a legidősebb a klubba, öreg bölcsisnek is számít, vagyis túl vagyunk sok mindenen,ami előttetek még van, többi klubosok. Minden nehézséggel meg lehet birkózni, a sűrű betegeskedéssel, a beszoktatással, meg minden megoldódik szépen. Egy valamin azonban képtelenek vagyunk változtatni, az gyermekem éjszakai alvása. Elég későn fekszik, 10 körül. Hiába próbáltuk hamarabb, nem sikerül. Szerencsére nem hisztis , mert csak játszik, és amikor álmos magától fekszik le szépen. De a gond ott van, hogy előfordulnak még mai napig is olyan éjszakák, amikor ébred, jön át, igaz rövid időre, de felébred. Ilyenkor mi is ébredünk, és bizony reggel 6 kor kelek, őt fél 7-kor keltem, és megyünk dolgozni, ki-ki a maga helyére. Ezt egyszer egyszer tolerálja is az ember, de amikor napokig ez megy, akkor kikészül az ember. És ugye én már dolgozok, na az se egy leányálom ugye, szóval az idegek harca ez. Egyszóval: Vissasírom az otthon töltött 2 évet, amikor az ilyen éjszakák után azt gondoltam, ennél semmi sem rosszabb: De IGEN! Munkába menni kialvatlanul! Szóval akinek ugyanilyen rossz alvó gyereke van az készüljön, mert lehet rosszabb is. Úgyhogy most megyek és alszok én is délután háromnegyed 1- kor.